A divat története nemcsak a ruházati változásokból áll, amelyek az idő múlásával is megfigyelhetők. Ez annak a társadalomnak a története is, amelyben ez vagy az a stílus létezett. A különböző idők felébresztették az emberekben az igényt, hogy különféle jelmezeket viseljenek. A középkori ruházat az egyik legtisztább példa arra, hogy a társadalmi kapcsolatok hogyan befolyásolják a divatot.
Közös jellemzők
A jelmez a társadalmi státusz egyik legfontosabb szimbóluma a középkorban. Meghatározta, hogy egy személy egy bizonyos osztályhoz és osztályhoz tartozik.
A kora középkor öltözködési stílusai nem különösebben változatosak. A divatipar még nem olyan fejlett, mint például a reneszánsz korában. A parasztok és az urak ruháinak szabása megegyezett, a különbség csak az anyagokban volt megfigyelhető. Ebben az időben a társadalom elhatároltsága nem volt különösebben észrevehető a külső jeleken. A ruházat volt a legjobb módja az önkifejezésnek, a lehető legjobb prezentációnak, így mindenki nem kímélte az ékszereket, a díszített öveket és a drága anyagokat.
Középkori ruházat: jellemzők
Az első és legszembetűnőbb különbségnek az az anyag tekinthető, amelyből a ruhák készültek. A ruházati cikkek gyártása során a vászon mellett pamutot is használtak, de ezeknek a szöveteknek különböző fajtáit használták. A gazdagok vászonruhát, a szegények gyakran zsákvászont és gyapjút.
A ruhák színe is sokat számított. Például a szegények nem viselhettek élénk színeket, csak a nemesi családok képviselői részesültek ilyen kiváltságban - zöld, piros és kék ruhákba öltöztek. Az egyszerű emberek számára szürke, fekete, barna színek voltak elérhetőek. Az ember származásának megfelelő árnyalatú ruhák viselésének jogának megvonása a társadalom egyik legsúlyosabb büntetése volt.
A régészek számára a középkori ruházat nagy érdeklődésre tart számot. Az ásatások során készült fotók azt mutatják, hogy a mindennapi életben nehéz volt különbséget tenni az egyszerű munkás és a lovag között. Az otthoni ruhák azonos anyagokból készültek, és nem különböztek az eredetiségtől.
Ugyanazok az öltönyök
A középkori (korai szakasz) ruházatát általában az egyszerűség és az egységesség jellemzi. Nem különbözött a sokféleségtől, és nem osztották férfira és nőre. Általában a szabók nem törődtek viselője illeszkedésével, és általában minden laza, sőt táskás volt.
Megjegyzendő, hogy ebben az időszakban honosodott meg a papság külön ruhatípusa. Korábban az egyházi lelkészek is hasonlót viseltekúgy öltözködik, mint a többi ember. A klérus formájára a bizánci hatás érvényesült, és ez tekinthető az egyházi ruházat születésének szakaszának.
Kapcsolat a modernséggel
A középkori stílusú ruházat számos módon befolyásolta a modern időket. Például a gombokat, amelyek ma szinte minden ruhadarabon megtalálhatók, ebben a korszakban találták fel. A 12. századig a ruhadarabokat nyakkendőkkel vagy kapcsokkal tartották össze, amelyek használata inkább csinos volt, mint praktikus. A gombok elterjedésével ezeket az elemeket különféle anyagokból kezdték készíteni: bőrből, csontból, fémből. Ez a változatosság lehetővé tette a szövetek és a köntösgombok harmonikus kombinálását.
Gótikus jelmez részletei
A középkori ruházat részletekkel gazdagodott. Nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a ruhák díszítésére (hímzésre), különösen a ruha gallérjára. Úgy vágták, hogy az alsó ing dísze látszódjon. Az öv is a gardrób fontos részévé vált: elől meg volt kötve, hosszú végei pedig a lábakra estek.
A részletekre való odafigyeléssel a divat fejlődésének új szakasza kezdődött. A ruhákat átformálták, kidobták a felesleges darabokat; ruhákat varrtak, figyelembe véve az egyes személyek testének jellemzőit. Most az öltönyök szorosan illeszkednek az alakhoz, hangsúlyozva annak minden előnyét. Vitatható, hogy a középkor ruházata ebben a szakaszban nyer világi jelleget.
A női ruhák gótikus stílusa megnyúlt sziluettekben, magas gallérokban, derékban szűk fűzésben nyilvánult meg. A ruhákat felhúzták a mellkas alatt, és ez létrejöttkülönleges akcentus, egy csipetnyi nőiesség és anyaság szépsége. A férfiaknál a gótikus stílus testre szabott, hosszú vagy rövid öltönyökben nyilvánult meg. A fiatalok általában az utóbbi lehetőséget választották.
Akkoriban a jelmezkészítés során egyszerre több anyagot is kombináltak: a városiak gardróbjában selyem, len, gyapjú és bőr szerepelt. Az ilyen kombinációknak köszönhetően megjelent az első öltözködési stílus a fűző és a szoknya megkülönböztetésével, utóbbi deréktól indulva. Az új típusú anyagok, például a szövet, lágyan illeszkedtek az alakhoz.
Új színsémák is elterjedtek: egy férfi öltöny például két különböző színű feléből állt, amelyek árnyalataiban általában elütnek egymástól.
A színnek hatalmas szimbolikus jelentése volt. Például az, aki kiszolgálta szeretett hölgyét, mindig a kedvenc színű ruháit viselte. Ugyanez vonatkozik a szolgákra is, akik olyan ruhákba öltöztek, amelyek árnyalataiban illettek gazdáik címeréhez.
A középkor legnépszerűbb színe a sárga volt, de nem mindenki engedhetett meg magának egy ilyen ruhát.
Új találmányok
A 13. század végén az emberek felhagytak a pliszírozással, de a jelmezekben megjelent a csipke. A ruhákat prémes díszítéssel díszítették, a kötelező kiegészítők közé kendő vagy köpeny került. A köpenyt is elég gyakran hordták, általában szőrmével és különféle rögzítőelemekkel díszítették. Szokás volt köpenyt húzni a fejére. A nők hajukat világos szövethuzattal takarták. A fátyol helyzete jelezte tulajdonosának hangulatát: pl.az arcra húzott szövet szomorúságról beszélt, a fejre kötött pedig öröm volt.
A középkor ruházata idővel praktikusabbá vált: most már lehetett benne érméket hordani, nagyobb figyelmet fordítottak a könnyű mozgásra.
A változások az ujjakat is érintették: gyakran eljutottak a padlóig vagy összegyűjtötték. Különösen az ujjak és a szoknyák széles részeit redőzték.
Fejfedők és kiegészítők
A frizura fontos szerepet játszott. Férfiak és nők egyaránt vigyáztak a fejfedőjükre, sőt, speciális forró csipesszel (ez olyasmi, mint a modern hajsütővasak) felgöndörítették fürteiket. És bár az egyház megtiltotta, hogy bármit is csináljanak a hajukkal, a városlakók ritkán hallgattak rá a divat hajszolása miatt. Népszerű volt a hosszú, ápolt haj. A nők különféle frizurákkal gyűjtötték össze őket, amelyek nagyon magasak voltak. Virágágakkal és drágakövekkel díszítették. Gyakran a kényelem kedvéért speciális hengereket - genineket - használtak. Ez az elem megtámasztotta a hajat, és lehet áttetsző, vagy fátyollal díszítve.
A középkor hatása a divattörténetre
Úgy tartják, hogy a középkori gótikus öltözék Csehországban volt a legelterjedtebb. A cseh szabók lettek a szoknyák és különféle kiegészítők, öltözködési stílusok feltalálói.
A gombok megjelenése, az új típusú frizurák és a ruhák díszítésének módjai nagymértékben hozzájárultak a divathoz. A középkor a fejlődés nehéz időszakának tekinthetőkultúrák: pestisjárvány, állandó háborúk és fejletlen orvostudomány – mindezek a tényezők akadályozták az emberek békés életét. Azonban éppen ez az idő, amikor a társadalom a szép felé ugrott, ami a reneszánszban is folytatódik.
A ruhákat a középkorban nemcsak gyakorlati célokra, hanem szépségre is kezdték készíteni. Nemcsak a jelmezeket díszítették és alakították át, változások történtek az építészetben, a festészetben, az irodalomban és a zenében. Minél kulturáltabb lett a társadalom, annál jobban odafigyeltek a finomságokra, és mindenben lehetett találni egy különleges esztétikát.
A középkor ruhái a divat fejlődésének egyik legszebb és legérdekesebb szakaszában jelentek meg. Az egyszerű, kolostori revénának látszó ruháktól kezdve az emberek a gazdagon díszített, hatalmas ujjú és dekoratív hímzésekkel díszített jelmezekhez, érdekes szoknyákhoz és magas frizurákhoz jutottak. A zsákvászon és a gyapjú helyébe vászon és selyem került. A legszokatlanabb színösszeállítások tükröződtek a ruhákban és a kiegészítőkben, a szövetek kombinálásával végzett kísérletek pedig lehetővé tették számukra, hogy kifejezzék magukat és megmutassák egyéniségüket.
