Minden korszaknak megvan a maga divatja, és mindegyik divat a múltba vész, de nem tűnik el teljesen. A modern ruhák gördülékeny redőiben kivehetőek a görög chitonok, a nyitott vállú ruhák az ókori római tógára emlékeztetnek, a későbbi római tunika pedig mára szinte eredeti formájában újjáéledt. A kevésbé kifinomult, de külsőleg fényűzőbb középkornak ma is sok rajongója van. És nem csak a szabók körében, akik számára a középkori ruhák ihletforrást, új ötletet és titkot jelentenek. A divatosok nagyon szeretnek mindenféle fűzős mídert, fűzőt, nem is sejtve, hogy ezek a középkori ruhák elemei. De a gótok (az ifjúsági szubkultúra képviselői) nem vesznek át elemeket, nem utánoznak, pontosan lemásolják a középkori viseleteket, a legapróbb részletekben is aprólékosságot mutatva. Igaz, mindenben válogatnak, ami a színre vonatkozik, és csak a feketét és a vöröset ismerik fel. A menyasszonyok pedig egyszerűen imádják a dús, többrétegű, már-már középkori ruhákat, amelyeket derékban szorosan megkötöttek. Majdnem – mert a menyasszonyi ruhákat ma fehérre varrják, amit a középkorban ritkán használtak.
Eztarka középkor
A középkor pedig nagyon színes volt, és akkor a színt nagyon elfogultan kezelték. Piros, rózsaszín, kék - imádták. Fekete, kék, lila – tisztelt. Sárga, piros – megvetett. A fehéret nem színnek, hanem annak hiányának tekintették. Ez a hozzáállás nem csak esztétikai szempontból érthető. Ennek társadalmi, történelmi, politikai, sőt nemi okai is voltak, bár akkor még nem ismerték a szót.
Kinek van rózsaszín sapkája?
A vörös szín a férfiak kiváltsága volt. A gazdagság szimbólumaként egy nőnek is jól áll, de a vörös más értelmezései - erő, düh és vér - nem illik finom természetéhez. A nők pedig kisajátították maguknak a rózsaszínt - közel áll a piroshoz, gazdagságot is jelent, de aztán az ellenkező tulajdonságok következnek: törékenység, szelídség és kedvesség. Itt van egy nemi magyarázat. A modern apák és anyák rózsaszín motorháztetőt és mellényt választanak újszülött lányuknak, a járókelők a babakocsi rózsaszín színe alapján összetéveszthetetlenül meghatározzák a baba nemét. És hogy miért értik a rózsaszínt nőiesnek, azt egyikük sem fogja megmondani. Egyértelmű példája annak, hogy a divat, még a régmúlt is, rányomja bélyegét a társadalom szokásaira és eszméire.
Férfiak feketében
A középkori közvélemény feketék iránti tiszteletét olyan kategóriákkal magyarázzák, mint az erkölcs, a spiritualitás, a jámborság. A fekete középkori ruhák a vágyak mértékletességéről, a jellem szerénységéről és az őket viselők keresztény alázatáról beszéltek. Ráadásul a fekete akkor és ma is a halál, a gyász és a szomorúság színe volt. Pontosanez a komor, misztikus szimbolika vonzza benne a gótokat. Megmagyarázhatja a fekete szalagok kötésének modern hagyományát is, mint a halottak gyászának jelét.
Miért kék a vér?
A „kék vér” kifejezés is abból az időből származik. A középkori Franciaországban ezt a színt királyinak tartották. A magyarázatok egyszerűek: először is a Capetian család (a királyi dinasztia) kedvelte a kéket; másodszor, az élénk színű természetes festékek drágák voltak, és a szövetek gyorsan kiégtek. Csak a gazdagok frissíthetik fel ruhatárukat, hogy ne veszítsék el státuszukat. És ki gazdagabb a királyoknál? Rajtuk kívül ki engedheti meg magának ezt a legnehezebb (festési technológiai szempontból), a legdrágább és legszeszélyesebb színt? De még pénzzel sem lehetett csak úgy elmenni a boltba és venni egy középkori ruhát. A ruhákat csak megrendelésre varrták, és nagyon sokáig. Az üzletben csak szöveteket és ékszereket árultak. Később a színmonopólium megszűnt, de a „kék vér” megmaradt.
Sárga – megalázott és kitaszított
Pár szó a kivetett virágokról – sárga és piros. Aztán egy angol megsértéséhez elég volt megmutatni neki egy darab vörös anyagot. A hitehagyottak és az eretnekek sárga középkori ruhába voltak öltözve. Egyes városokban a zsidóknak és a muszlimoknak kötelező volt viselniük. Valószínűleg a sárga csillag, amellyel a fasiszta ördögök megbélyegezték a zsidókat, a középkori előítéletek visszhangja. Ezt a színt a hazaárulás, az ostobaság és a kicsapongás szimbólumának is tartották. Ezért a prostituáltaknak sárga ruhát kellett viselniük. Valószínűleg ennek a szabálynak köszönhető a „sárga jegy” fogalma. Egyedülcsak a bohócok szerették ezt a színt, és a közvélekedéssel és a bírósági véleménnyel ellentétben sárga ruhát viseltek.
A 21. században minden szín egyenlő
Sokkal több érdekes és váratlan dolog van a színek jelentésével kapcsolatban a középkori ruhákban. És itt logikus következtetésként megjegyezzük, hogy a 21. századi középkori divat tisztelői és tisztelői számára a szín nem annyira fontos. Ha pedig úgy döntesz, hogy stilizált vagy igazi középkori ruhát varrsz, akkor a színnél sokkal fontosabb a minta, az anyag és a dekorációs kiegészítők. Ez természetesen nem vonatkozik a gótokra és a menyasszonyokra.
