Az ékszerészek munkáját évszázadok óta nagyra értékelték szerte a világon. A gyémántvágás karrierjük csúcsa. Szinte mindenki tudja, hogy a gyémánt bolygónk egyik legkeményebb ásványa. A bányászott drágakövek általában szabálytalan alakúak, ezért bizonyos megjelenést kell kapniuk ahhoz, hogy kiváló ékszert készítsenek. A gyémánt vágása nagyon gondos és összetett munka. Ezalatt minden fölösleges lekerül a drágakőről, ami lehetővé teszi a gyémánt valódi szépségének meglátását.
Régen, amikor a technológia nem tette lehetővé a legkeményebb drágakő feldolgozását, a kristályoknak nem volt olyan szépségük, mint most. A gyémántokat csak csiszolták és csiszolták, nem volt tiszta élük, így nem ragyogtak kecses szépségükkel. Idővel az ékszerészek megtanulták, hogy a köveknek megfelelő formát adjanak. Rájöttek, hogy az egyik gyémánt súrlódása a másikkal szemben fazetták megjelenéséhez vezet, amelyek miatt a ragyogás sokszorosára nő. Mindenekelőtt a természetes oktaéderes kristályokat az összes ellentétes csúcs egyenletes csiszolásával dolgozták fel, amíg egy nagy lapos felület nem alakult ki. A gyémántok ősi kivágása más volt, de leginkábbaz oktaéderes kristályokat értékelték.
Az idő múlásával a gyémántok feldolgozása egyre bonyolultabbá vált. Az ékszerészek igyekeztek nagyszámú old alt létrehozni, mert ennek köszönhetően megnőtt a megtört napsugarak száma, ami felfedte minden szépségét. A természetes ásvány (konfigurációjától függően) egy bizonyos poliéder alakját kapta, amelynek lapjai rögzítettek. Úgy tartják, hogy Európában az első ékszerész, aki megtanulta a gyémánt tökéletes csiszolását, Ludwig Van Berken volt. Ő volt az, aki 1475-ben megvágta a világhírű Sancy követ.
A drágakővel csiszolt gyémántokat gyémántoknak nevezik. Annak ellenére, hogy a köszörülés során a természetes kő nagy része elvész, értéke csak nő. Természetesen, ha az ékszerész tönkreteszi az egyik old alt, az egész gyémánt jelentősen veszít az értékéből. A természetes kövek ékszerfeldolgozásának első szakasza a fűrészelés. A gyémántvágás minősége nagyban függ magának a kristály szerkezetétől. A kő fűrészelése után az ékszerész látja a gyémánt minden előnyét és hátrányát, és eldönti, hogyan fogja tovább feldolgozni. Ez a folyamat nagyon munkaigényes. Gyakran napokig vagy hónapokig tart (a kristály méretétől függően). Ma a gyémántvágást ultrahanggal, lézerrel és elektronikus vágással végzik.
A kristályesztergálás egy fontos folyamat, amely során a munkadarab bizonyos formát kap. A kő hibáit megszüntetjük, és aztvágásra készül. Ezt a munkát speciális gépeken végzik, amelyeket a huszadik század elején találtak fel, de mára jelentősen továbbfejlesztettek. A gyémántvágás az ékszerész munkájának utolsó szakasza. Ennek során a kő esztétikus formát kap, a repedések, hasadások és egyéb hibák megszűnnek. Az ékszerész gondosan kifényesíti a gyémántot, tiszta formát ad a fazettáknak, majd kifényesíti azokat.
A gyémántok vágása felelősségteljes folyamat, amelytől nagyban függ az ára. Az ékszerésznek a munkakészségen túl művészi ízléssel is rendelkeznie kell. A vágás öntöttvas tárcsával történik, amely nagyon gyorsan forog. Gyémántport olíva- vagy bojtorjánolajjal kombinálva dörzsöljük a felületébe. A kő alakjának olyannak kell lennie, hogy a bekerülő fény nagy része ne menjen át, hanem visszaverődjön a kölcsönösen elhelyezkedő lapokról.
A gyémántok fő formái: téglalap (baguette), kerek/fantázia (ovális, marquise, körte), téglalap vágott sarkokkal (smaragd). A kerek és díszes kövek paramétereit esztergálás közben állítják be, a többit vágás közben érik el.
