A 13. századi viseletekben egy külön részlet a nyak feletti csík formájában volt látható. A 14-15. században a gallér minden változás nélkül átment. Valószínűleg a jelmez ezen részének minden előnyét még nem értékelték teljesen. Az ezt követő időszakban, egészen a 18. századig az állógallér már díszítőelemeket tartalmazott, és szinte teljesen lefedte a nyakat. Ennek a ruhadarabnak a keskeny modellje inkább a francia divat velejárója volt, és a keleti öltözékben is megtalálható volt. Aztán eljött a leghihetetlenebb formájú és méretű gallérok korszaka.
A 19. században, az ipari fejlődés korszakában a gallérok tömörebbé váltak, és inkább kiegészítették az öltöny képét, semmint a ruházat fő működési részleteként működtek. Ebben az időszakban jelent meg az úgynevezett felvarrható modell. Van egy legenda az ilyen nyakörv eredetéről. Mint tudják, a lustaság a haladás motorja. Egy okos hölgy az amerikai Troy városból úgy döntött, megspórolja kovács férje ingeinek extra mosását, és levehető gallért varrt neki. Más háziasszonyoknak is tetszett az ötlet, a fürge ruhagyártók pedig életre keltették. Ma már ritkaságszámba megy egy ilyen nyakörv. Hamarosan láthatja a vintage ruhák vagy a felháborító természet divatkollekcióiban.
Modern gallérmintákkülönböznek az állvány magasságától, hosszától és a végek tágulási szögétől. Ezeket a paramétereket kombinálva figyelembe kell venni az arc formáját, a nyak hosszát, a ruházat jellemzőit, és még azt az eseményt is, amelyen a személy bemutatja az öltözékét.
Az öltönyhöz való kombináció szempontjából a leginkább "biztonságos" a "Kent" állógallér. Ötvözi az olasz széles formát a klasszikussal. Az ing, melynek állógallérja az úgynevezett "pillangó", ideálisan kombinálható szmokinggal. Kiegészítheted a manapság oly népszerű csokornyakkendővel vagy sállal.
A kerek végű állógallér a londoni Eton College egyenruhájának része volt. Jelenléte a nemesi gyökerekről és a viselőjének elit származásáról árulkodott, hiszen az etoni iskola mindig is pontosan a felsőbb osztály képviselőit célozta meg. A briteknek sem közömbös a levágott gallér. Nagyon széles a terpesz, és lehetővé teszi nehéz nyakkendők viselését, amelyek sok helyet igényelnek.
Kabát, ing és nyakkendő kombinálásakor az etikett normáit kell követnie.
Tudnia kell, hogy kabát kiválasztásakor az állógallér legfeljebb 2 centiméterrel lehet magasabb, mint a gallér, és nem lehet alacsonyabb 1 centiméternél. Ugyanakkor a kabát hajtókáinak fedniük kell a fogas végeit.
A nyakkendőt a gallér típusától függően az inghez kell igazítani. A nyakkendő megkötésének módja az egyes gallértípusoknál eltérő lehet. Ő magát az egyén figyelembevételével választják kiegy személy arcának és nyakának alakjának jellemzői.
Az emberi képzelet lehetővé teszi, hogy minden korszakban új divatot alkosson.
De ahogy a gyakorlat azt mutatja, a divat mindig is igyekezett visszatérni a klasszikusokhoz. Az állógallér kiváló példa erre. Ezt az elemet gyakran használják a modern divattervezők.
